Rocko blogja

- Szia.
- Szia.
- Miért ülsz a földön? Piszkos lesz a ruhád. Egy csomó ember összejárkálja a földet. Meg amúgyis, megfázol.
Majd felsegíti a lépcső széléről.
- Amúgy téged hogy hívnak?
- Angyalka...
A lánynak elkerekedett szemmel nézett rá, majd amikor feleszmélt, visszakérdezett:
- Te volnál az?
- Igen, én.
Mindketten némán egyást nézték, végigméricskélve egymás vonásait. Pedig látták már egymást legalább ezerszer. A rövid terepszemle után folytatta.
- Szóval szerinted én angyalka vagyok?
- Igen. Egy helyes kis angyalka. Sőt, Neked vannak a leggyönyörűbb szemeid a világon, amit láttam.
A lány mosolyogva fogadta. A beszélgetés kezdett átváltani a rideg, távolságtartóból egy kellemesebb, melegebb hangvételűbe.
- Köszönöm, még sose mondott senki ilyet nekem.
- Ugyan! Ez az igazság. Viszont... nem volna kedved eljönni velem valahova? Akár jobban is megismerhetnénk egymást.
- Nem is tudom...
- Gyere! Mit veszthetsz? Maximum egy rossz délutánod lesz. Bárkinek lehet. De akár egy jó is lehet. Próbáld ki. Kérlek.
- Jó, rendben.
- Akkor holnap este felhívlak.
- Oké.
- Szia.
- Szia
- Azért egy puszit kaphatok?
A puszi begyűjtése után a fiú diadalittasan indult haza, egy széles mosollyal az arcán, melynek az okát csak ő tudta. No meg az Angyalka.